Választások
2018. április 8-án újabb szavazáson vettem részt, felnőtt létem 5. szavazásán ikszeltem a lapon.
Hogy vagyok ma? Sehogy... katarzist vártam tegnap, de nem lett. Valami nagy különleges bulis eseményre vártam. Ja, hogy ez nem az volt?
Ezt a posztot tegnap kellett volna megírnom. Azután, hogy remegő kézzel és remegő térdekkel léptem ki a szavazófülke zöld függönye mögül.
Nem vagyok politizálós, de ez a szavazás nálam valami más volt. Valahogy éreztem, hogy ez a két iksz most életre megy. Tegnap,
40 évesen éreztem először a súlyát ezen döntésemnek.
Persze hónapok óta titkon figyeltem az eseményeket. Magamban pro-kontra érveket hoztam fel a pártok, jelöltek között-ellen. Már kis is találtam, ki lehetne a megfelelő jelölt. A jelölt, aki majd
4 évig valamit változtat, valami jót ad az országnak.
Tudom, milyen naív vagyok, 4 év alatt csodát nem lehet tenni.
Én azért még hiszek a csodákban.
Bementem a szavazó helyiségbe, ahol tapintani lehetett a feszültséget, az izgalmat. Odaadtam a személyimet, amit nem hiszem, hogy ellenőrzött bárki is, mert egy teljesen más ember neve mellé akartak aláíratni. A lakcímkártyám pedig nem is volt nálam, a kisfiamét adtam oda. Senki nem szólt.... talán nem is számított senkinek.
Miért nem nézte meg? Hiszen ezért pénzt kapott! Nem ingyen ülnek ott!
Na mindegy, bemegyek a fülkébe. Vagyis mennék, de várnom kellett. Gyorsan előkészítettem a telefonom, készítek egy szelfit odabent.
Na végre, mit piszmogott odabent a néni, én jövök! Beléptem, behúztam a függönyt.
Huhh, nagy levegő. Mi is van a papíron? Jujj, kit is akartam?
A szelfit is meg akarom csinálni, de olyan szűk a fülke. A papírt tegyem a fejemhez? Hajoljak le?Na mindegy, lövök egyet. Tök béna lett...
Tehát iksz. Hova? Miben is maradtam magammal? Juj, izgulok. Vajon jól döntöttem? Vajon győzni fog a jelöltem? Mi vár ránk a következő 4 évben? Ezek a kérdések kavarogtak bennem és egyszerűen alig tudtam az ikszet beírni. Kalapált a szívem, remegett a kezem.
Hallottam, hogy a mellettem lévő fülkében kb már 3 ember cserélődött ki.
Már egyszer ki is húzták a függönyt, hogy- Itt van valaki? Még nem jött ki...
Zúgolódás az előtérből. Biztosan mindenki engem fog nézni. És tényleg! Mindenki engem nézett mikor kijöttem a fülkéből.
Amíg bent voltam, szinte hatalmasra duzzadt a szavazni várók tömege. Nem számoltam a perceket, de tényleg jó sokáig hajtogattam a papírosokat.
Mikor kiléptem a szabad levegőre jó érzésem volt, kifújtam magam, végre túl vagyok rajta.
Ma reggel, mikor átértékeltem az eredményt és a következő 4 évet, meg kellett kérdezni magamtól: hogy vagyok? Jól? Talán lesz jobb is...
És te?