Rakosgatni nem lehet a végtelenségig, persze az elején még emlék az első kis cipőcske, meg a kis body, amit a legjobb barátnőtől kapott, meg: Ebben de cuki volt!  Aztán elfogy a hely, vele együtt a türelem és a lelkesedés, s belátjuk, menniük kell! Az összesnek! No de hova, merrefelé?

Ajándékozzuk tovább!

Igen, ez egy nagyon kedves és gondoskodó megoldás: barát, barátnő kisebb gyermeke: Persze hordja csak Emmácska, neki még jó lesz, mi alig használtuk! S Emmácska hordja is büszkén, okosan, csak egy baj van ezzel, Emmácska is hamarosan kinövi, s anyukája rájön, hogy ő sem tudja már hol tárolni, és mint lelkiismeretes barátnő, szépen kimossa, megstoppolja, kivasalja, összehajtogatja és visszaadja! Tehát ott vagyunk, ahonnan elindultunk, csupán nyertünk magunknak pár hónap haladékot, ám mire Emmáéktól visszakerül a kupac ruha, nálunk azóta már még több halmozódott fel, s kezd begyűrűzni az otthonunkba a káosz.

Fotó: iStock,com/STUDIO GRAND OUEST

Az üzlet az üzlet

Amikor még volt ilyenekre időm és energiám, a jó állapotban lévő ( s valójában a rosszban is) kisruhákat egyesével befényképeztem (!), majd felpakoltam őket a virtuális térbe, ahol konkrétan nulla darabot sikerült eladnom belőlük. A babaeszközök, a teljesen feleslegesnek bizonyuló járássegítők, gyerekülések, kiskádak, etetőszékek persze jól mennek, viszonylag jó áron is, de a ruha, az nem! Pár élelmes anyuka készít ruhacsomagokat, s rájuk írja: márkás, alig használt gyerekholmik, s telepakolja szeméttel. Egyszer futottam bele ebbe, még terhes voltam, első gyerekkel, igazi kezdő, aki bepánikol a hetedik hónap közepén, mert rájön, hogy végeredményben most már bármikor szülhet (persze, hogy nem, mindegy), és egy darab babaholmija nincs! Na, én ezen a ponton vásároltam fel a fél internetet, gyalog bejártam télen Csepeltől Rákosrendezőn át a külvárosig minden kerületet, s megvettem négy zsák később használhatatlannak bizonyuló babaholmit. A fele kicsi volt, a másik fele olyan kopott, hogy a macskát sem fektetném már rá, a harmadik fele meg teljesen funkciótlan hülyeség.

Fotó: iStock.com/evgenyatamanenko

És persze ott vannak a bolhapiacok, kipróbáltam azokat is, négy vasárnap délelőttöt töltöttem fagyoskodva, összesen legfeljebb 1200 forintot árultam. Ekkor már bőven nem az hajtott, hogy pénzt lássak ezekből a kis göncökből, hanem hogy értelmes helyre kerüljenek, valaki használja már végre őket. Aztán ahogy az embernek lesz más elfoglaltsága is a gyerek mellett, egyszerűen már azt érzi, nem tud icipici trikókat és pólókat fényképezni, beárazni, töltögetni,  és elengedi ezt az eladós dolgot is.

Adomány

S ha már lefutottuk az összes körünket, kipróbáltunk minden lehetőséget, s rájöttünk, hogy ebből nem fogunk már pénzt csinálni, ekkor jönnek a képbe a jó öreg adományboltok. Ide mindent be lehet vinni, az se baj, ha kopott, az se baj, ha olyan, hogy azt szeretném, ezt a ruhát kisgyerek már ne vegye fel, esetleg foltos, vagy szakadt: ott mindent jó szívvel fogadnak és mindig kedvesek! A kacatok kacatját elviszik géprongynak vagy textilhulladéknak, s tudom, hogy jól fog hasznosulni. Amit pedig eladnak, abból szerencsétlen sorsú gyerekeket támogatnak, tehát tényleg mindenki jól jár: a szívem is megnyugodott, a ruhák is eltűntek, s talán még boldoggá tesznek egy anyukát rajtam kívül is: Milyen cuki benne!"

A cikket teljes terjedelmében elolvashatod a ridikul.hu oldalon. 

********************************************

Ha az eladás már megy, szerezz be néhány cuki cuccot a gyereknek a www.katicasbolt.hu webshopból!  

Használt, márkás gyerekruha, megfizethető áron!